Új Delena Oneshot: Ki a Hazug?!

Halihó!
Meghoztam egy új Delena Oneshotot! Kitaláljátok majd, hogy a történet honnan játszódik de azért leírom, szóval a 15.rész elején, ugye Elena és Damon kicsit össszekapnak, na EZT írtam én le, egy kicsit másképp! Remélem mindenkinek tetszeni fog!
Ajánlanám  Áginak, Szilnek,Juninak, Bettinek, Barbinak, Nikinek, eewanak és minden drága chates barátomnak!
Mielőtt hisztizni kezdenétek Nirvi és Andie, hát ne tegyétek! Ugyanis Titeket külön kiemellek! Nagyon nagyon nagyon sokat segítetek ám nekem úgy mindenben és ezért én NAGYON hálás vagyoook!!!!! IMÁDAT! Trium 4EVER!

Ui: A végén Andie egy kis meglepetés vááár:D

Üdv: Sleepy

Ki a Hazug?!

• Szóval, mostantól így lesz? - fordult Elena Damon felé és kérdően nézett a másikra. - Én megbántom az érzéseidet, Te meg így fogsz rajtam bosszútállni? - húzta fel szemöldökét és kezeit széttárta. Damon egy elfojtott mosoly mellett kitöltött a poharába egy kevés whiskyt majd a lányra nézett és úgy válaszolt.
• Igazából Elena, ennek a dolognak semmi köze sincs hozzád. - válaszolt a vámpír és poharát megemelte mintha koccintani szeretne, majd belekortyolt italába.
• Valóban? - kérdezett vissza hitetlen mosollyal az arcán a lány és közelebb lépve a másikhoz csípőre tette az egyik kezét.
• Igen. - felelte egyszerűen Damon és először a pohárra aztán a lányra és ismét a pohárra pillantott. Tekintetén látszódott a zavartság és a hazugság. Habár máskor ez mindig jól ment, ma nem igazán volt formában, Ő maga sem értette, hogy miért.
• Tényleg? - lépett még közelebb a férfihoz. - Két napja még meg akartad ölni, mert engem akart bántani, aztán mi összeveszünk és Te... - mutatott nyomatékosan Damonra. - ...Vele fekszel le és higgyem el, hogy ennek semmi köze sincs hozzánk? - kérdezte éllel , cinizmussal a hangjában a hasonmás és nevetve de mégis dühösen nézett a másikra.
• Igen. - válaszolta ismét röviden a vámpír és megrántotta az egyik vállát. Elena értetlenül állt a másik előtt és csak zavarodottan rázta meg a fejét.
• Nem tudnád csak egyszer félrerakni a büszkeségedet és őszintén beszélni velem? - kérdezte hisztérikus hangon a még mindig whiskyt kóstolgató vámpírtól.
• Whoh..Whoh..Whoh.. - tette fel mentegetőzve Damon a kezét és közben cinikus vigyor jelent meg az arcán. - Csak lassan főnök! - engedte le kezeit . - Amúgy meg.. - lépett közelebb a lányhoz, alig 1 méter lehetett közöttük. - .. nehogy már pont Te mond ezt nekem.. - nevette el szánakozva a mondat végét és poharát ismét szájához emelve próbált volna elsétálni Elena mellett, de ezt a lány nem engedte. Vállát megragadva fordította vissza a másikat.
• Hogy micsoda??!! - kezdte hangosan a lány. - Most azzal vádolsz, hogy hazudok Neked? - kérdezte értetlenül. Damon az egekbe emelte tekintét, mint akinek ugyanazt a mondatot kéne már ezredjére is elmondania, úgy nézett le a hasonmásra.
• Nem Elena! - kezdte nyugodtan, amire a lány úgy tűnt egy kicsit talán lehiggadt. - Te Mindenkinek hazudsz. - fejezte be mondandóját a vámpír és egy gúnyos mosoly kíséretében megpróbálta ismét elhagyni a helyszínt de Elena megint visszaráncigálta?
• Mindenkinek??!! - ismételte a másik szavait jóval hangosabban. Damon összehúzta szemeit és gondolkodást kellett szimulálni majd pár másodperccel később szapora bólogatásba kezdett és úgy szólalt meg.
• Aaaahhha. - mondta jól elhúzva a betűket.
• Én nem hazudok, Damon! - vágta rá erőszakosan és határozottan a lány.
• Háhá.. - mutatott a lányra hirtelen, mint akit csaláson ért. - Látod? Most is hazudsz! - nevetett.
• Elég, ezt hagyd abba! - szólt rá ingerülten a lány és kezével oldalra csapta Damon mutogató kezét. - Nem hazudok se Neked, se másnak!
• De magadnak igen. - hajolt oda egészen közel a lányhoz és úgy suttogta neki széles mosollyal az arcán. Elena nem tudott megszólalni, szeretett volna Ő de egyszerűen nem hogy egy hang sem jött ki a torkán de egy ép, józan gondolat sem jelent meg agyában. Damon az imént szinte már bűnösen közel hajolt.... megint, és a lányt újra elöntötte az a forróság és vágy amit csak akkor érzett ha a férfi közelében lehetett. Mindezt a szenvedélyt pedig tovább fűtötte az a mérhetetlen harag is amit jelenleg érzett a vámpír iránt. Néhány másodpercnyi gondolkodás után, Elena végre összeszedte magát és pár lépéssel kihátrált a másik kényelmetlen közelségéből. - Talán...- váltott komolyabbra Damon arca és a mosoly is szépen lassan halványodott el szája széléről. Egy pillantást vetett a lány ajkaira majd feltekintett a gesztenyebarna szemekbe. - ... talán csak magadnak hazudsz. Elena ismét nem szólt semmit sem csak hallgatta a férfi szavainak viszhangját a fejében. Valóban így van? Tényleg hazudik magának? Tényleg hazugságban tartja magát? Sok-sok kérdés fogalmazódott meg a lányban amikre tudta a választ de jobb volt azokkal nem szembesülni, így hátatfordítva az igazságnak, vett egy mély levegőt és kihúzva magát, nyugodt, cinikus hangon szólalt meg.
• Mégis miről? - kérdezte normál hangnemben de nyersen és kezeit mellkasa előtt összekulcsolta.
• Az érzéseidről. - olyan egyszerűen és könnyedén mondta ki Damon ezt a két szót, aminek így magában semmi jelentősége nincs, de ebben a helyzetben a kemény igazságot fedi. Elena is érezte a szavak súlyát, arcán a meglepődöttség apró jelei jelentek meg, Damon most nem hátrált meg, igaz az ilyen helyzetekben általában Ő az első aki menekülőre fogja, de ha Elena őszinte beszédről áhítozott akkor tessék. Így a férfi két határozott lépéssel már megint a lány intim közelségébe került és úgy folytatta. - Arról amit igazából érzel, amit igazából, akarsz, aki igazán vagy! Olyan átéléssel és hévvel mondta halkan de mégis határozottan a szavakat, mintha ezek nem puszta feltételezések hanem tények lennének. Mintha mindez, amit a vámpír elmondott a valóságot tükrözné. - De mindegy is. - hajolt vissza a lánytól és belekortyolt italába. - Azt csinálsz amit akarsz. - vetette oda flegmán – Ha Neked így jó vagy jobb, akkor csináld... - vonta fel a vállát és egy nemtörődöm grimasz kíséretében folytatta. - Engem nem zavar. - majd arca ismét komoly lett. - De csak hogy tudd. Én 146 évig éltem tagadásban – nézett végig lassan a lány testén majd befejezte a mondatot. - ... és hidd el, megbántam.
• Sosem hazudtam erről Neked. - mondta alig hallhatóan a lány, arca értetlenséget sugallt a másik felé. Úgy tűnt mintha nem is a vámpírnak sokkal inkább magának mondja ezeket a szavakat.
• De nem is mondtál igazat. - válaszolt ugyanolyan hangnemben a férfi.
• Tudod, hogy fontos vagy nekem, hogy aggódom érted, hogy sokat segítesz nekem, és mindig mellettem vagy. - kezdte a sorolást Elena és minden szónál egyre hangossabb lett a hangja. - Hogy a barátom vagy és hogy kedvellek Téged.
• Jó-jó...ezt már mind - kezeivel macskakörmöt mutatott a levegőbe - ... “tudom”... hagyjuk is ezt Elena, rendben? - fordult meg lassam de a lány még mindig nem engedte távozni.
• Ne, Damon! - kapott a másik keze után. - Nem hallottad amiket mondtam? -érdeklődött a hasonmás és csodálkozva nézett a vámpírra. Épp most mondta el neki, a féltet érzelmeit a másik felé és ez rá a válasz? Hogy faképnél hagyja?
• De igen! - válaszolta. - Hallottam, megértettem, meghatódtam, feldolgoztam, raktároztam és most távoznék, hogy meg is emésszem. - vigyorgott cinikusan a lányra és a folyósó felé mutatott de nem indult el.
• Most miért csinálod ezt? - kérdezte széttárt karokkal a lány.
• Mit? - érdeklődött a férfi.
• Hát ezt.
• Jah.. - pillantott végig magán a vámpír, kezét a szájához emelve színpadiasan suttogást imitált. - ... biztos a meghatódás... tudod még küzdök a könnyeimmel – komolyságot játszott a lánynak de a végén csak elnevette magát. Elena fejét csóválva nézte a másik ripacskodását és megvetette ezért a viselkedéséért, hogy sosem tud komoly lenni.
• Damon, én komolyan mondtam. - szólt határozottan Elena.
• Én is! - felelte rögtön a férfi. - Úgyhogy megtennéd, hogy nem faggatsz? Nem akarok egy lány előtt zokogni.. - és széles vigyorral az arcán itta ki az utolsó kortyot poharából.
• Miért csinálod ezt? - csapott Elena megadóan a levegőbe. Hangjából a feladás és a fölösleges erőlködés érződött. - Miért játszod meg magad?
• Nos, - kezeit álához emelte, mintha valami nagyon fontosat és okosat akarna mondani. - A, mert mindig is mondták, hogy van tehetségem ehhez, hát csak nem hagyom ezt elveszni. - nézett íncselkedve a lányra és vigyorgott de mikor látta, hogy a másik csak komor, szánakozó arccal néz rá, visszaváltott a komoly megjelenéséhez. - B, ez vagyok én édes! - tárta szét karjait és a hasonmásra kacsintott. - Ha tetszik a tiéd lehet... - vonogatta fel szaporán szemöldökeit majd befejezte a felsorolást. - És végül C, ha Te megjátszhatod magad, akkor én is. - nevetett.
• Ééééén?!! - kérdézett vissza hisztérikusan a lány. Damon sejtelmesen nézett körbe a szobába majd halkan megszólalt.
• Ahan , Te. - és bólogatott.
• Ez nem igaz! - mentegetőzött Elena és sértődötten nézett a férfira.
• DingDing... újabb hazugság! - kiáltott fel a vámpír, mintha egy kvízműsorban lennének. Elena mostmár ténylegesen dühös volt a másikra, őszintén nem is értette magát, hogy miért van még ott és vitatkozik, vagyis vitatkozni próbál a férfival aki az egészből megint csak egy műsort csinál.
• Damon! - szólt rá ingerülten a férfira. - Nem igaz, sosem játszom meg magam! - mondta határozottan. Elege volt már a sok vádaskodásból.
• DingDing... megint egy! - kiáltott fel ismét Damon. - Hú kislány ha így haladunk, perceken belül viszed a főnyereményt! - mosolygott rá szemtelenül és arca meg modora bármennyire is mókásnak tűnt tekintete őszinteséget és komolyságot sugárzott. A vicces szavaknak és mondatoknak tartalma, gondolata, mélysége volt. Elena értetlenül , szánakozva és némi undorral nézett a másikra. Szája kissé nyitva volt, de hang nem hagyta el a torkát. - Most miért nézel így? - kérdezte elszomorodott arccal, csücsörítve a férfi, de persze a végén mosolyra húzta a száját.
• Azért mert nem értelek. - rázta meg a hasonmás a fejét és úgy felelt.
• Nos, ha ez segít. - lépett közelebb a lányhoz, kettejük között alig 1 méter távolság lehetett. - Én se Téged! - rántotta meg egyik vállát.
• Ez nem Te vagy. - mondta élesen a férfinak és végignézett rajta. Damon arca hirtelen vált komorrá és ijedté. Kezeit gyorsan mellkasára helyezte és szaporán végigtapogatta felsőtestét majd férfiasságát megmarkolva egy mély , megkönnyebbült sóhaj után megszólalt.
• De... - nézett úgy a lányra mint akinek egy hatalmas kő esik le a szívéről. - ... ez én vagyok. - és vigyorgott. - Amúgy ha már itt tartunk. - mutatott a lányra. - Ez sem Te vagy! - csóválta a fejét és arca kissé megkomolyodott.
• Ezt hogy érted? - érdeklődött a lány. Damon közelebb lépett a lányhoz, ajkaik alig 20 centiméterre voltak egymástól.
• Hol van az az Elena aki visszacsókolt ott a verandán, akinek ha a közelébe lépek érzem, hogy minden porcikája vágyik az érintésemre, a közelségemre, akihez ha beszélek akkor percekig az ajkaimat bámulja, aki olyan forrón és simogatóan ér hozzám, akiről tudom, hogy szüksége van rám, hogy azt akarja, hogy mindig ott legyek mellette, aki 3 perccel ezelőtt mikor közel hajoltam hozzá, legbelől azért könyörgött, hogy megcsókoljam Őt? Hol van az az Elena? - szólt hevesen és komolyan a lányhoz.
• Itt áll előtted. - mondta halkan, de teljes őszinteséggel Elena. Nem mozdult meg, csak hallgatta a férfit és közben magában tisztulni kezdett a kép. Mintha letörölte volna a poros polcokat vagy ha egyszer csak valaki elhúzta volna a függönyt és a szoba a napsütötte világosságban kezdett volna el úszni, úgy érezte elméje és szíve tisztulását és nyitottságát. Damon észre sem vette a lány halk szavait, mintha meg sem hallota volna őket folytatta monológját.
• Tagadásba taszítottad az éned, azt aki valójában vagy! - folytatta a vámpír, egyre hevesebben, egyre ingerültebben hagyták el a szavak száját. - Te beszélsz nekem.. - nevette el cinikusan magát a férfi mondata közben - ... megjátszásról, meg őszinteségről, hol ott Te .. - mutatott egyértelműen a lányra - ... vagy itt a képmutató és Te hazudsz egyfolytában! - fejezte be mondanivalóját és néhány gyors levegővétel után, látszott ahogy a feszültség elhagyja testét és helyébe ismét a lazaság, a nemtörődés és nyugalom került. Elena hallotta a férfi szavait de most nem igazán érdekelte, sokkal inkább azzal foglalkozott, hogy a másik miért nem hallotta meg azt amit Ő mondott?!
• Épp most mondtam, hogy az az Elena, aki szeret Téged, aki vágyik Rád, aki napi 24 órában csak Veled lenne és Téged csókolna az itt áll előtted... - mondta és közben folyamatosan közeledett a másik felé, alig 1 méter távolság volt köztük mikor a lány megállt. - ... és Te észre sem veszed. - rázta meg kissé fejét és szája sarkában egy apró mosoly jelent meg. Testtartása, tekintete, szavai mind-mind őszinteséget, tisztaságot és reményt sugalltak a vámpír felé. Néhány másodpercig egyikük sem szólalt meg, Elena lelkét és szívét kitárva, reményekkel csillogó szemekkel nézett a másikra és próbálta ezzel a legforróbb 'fegyverrel' áttörni a férfi jéghideg erős páncélját. Damon arcáról nem lehetett semmit sem leolvasni. Az biztos volt, hogy hallotta a hasonmás szavait és hogy meg is értette őket, de ember legyen a talpán aki megmondja, hogy meg is érintették -e ezek a szavak az ő mélyen elrejtett szívét vagy sem. Az egyetlen ember aki ezt tudhatja, az Elena volt, de most Ő sem volt biztos a dolgában.
  Damon komoly arca hirtelen váltott át egy gúnyos, kissé szánakozó , vigyorgó tekintetté. A mosolya egyre csak szélesedett és a gonoszság és huncutság is egyre csak nőt azúrkék szemei csillogásában.
• Köszi! - kiáltott fel gyermeki hangon röviden és a lányra kacsintott. - Jó tudni, de tényleg. - bólogatott elismerően. - Deeeeeeee... - húzta meg cinikusan a magánhangzót. - ... már nem érdekel. - rántotta meg egyik vállát és úgy nézett a lányra mintha azt akarná mondani: “ Bocsi ez van”. Elena nem szólt semmit, a döbbenettől nem tudott. Valljuk be, egy ilyen vallomás után, nem erre a reakcióra számít az ember a szeretett férfitól. - Tudod... ezt az egészet... - jobb kezével körkörösen Elenára mutogatott - ... nem tudom és ŐSZINTÉN... - emelte ki hangosan a szót majd folytatta hanyagul - ... nem is akarom elhinni. A lány bár próbálta nem mutatni, de minden egyes szóval egyre nagyobb darabok törtek le szívéből és lelkéből. Próbált erősnek látszani, de Damon megsemmisítő, érzéketlen mondatai egyszerűen összetörték. - Létezésem egy rövid szakaszának legnagyobb hazugsága vagy. - szólt ismét a lányhoz keményen és sértően. - Ennyi és nem több! - fejezte be határozottan a gyilkoserejű szavakat. Elena csak úgy mint Damon neki, Ő sem akart hinni a férfinak, egyszerűen lehetetlennek tartotta, hogy a másik azok után amiken Ők együtt keresztülmentek ilyeneket vágjon a fejéhez. A hasonmás azt hitte, hogy Damon itt befejezte és nem bántja tovább a lányt kemény szavaival, de Elena megint csak tévedett. Damon felemelte jobb kezét és mint aki sorolásba fog kezdeni úgy mutogatta ujjaival, hogy éppen hanyadiknál jár. - Már nem kellesz nekem, már nem akarlak... - itt hagyott egy kis szünetet és csibészes mosolyát felöltve mondta el a harmadik dolgot - ... és már nem szeretlek. Már nem érzek semmit. - mondta ezt olyan vigyorral a száján és olyan komolysággal a szemében ami okot adott a lánynak a kétkedésre. Elenát a súlyos szavak szúrták, égették, bántották, de érezte, hogy nem hihet nekik, egyszerűen nem szabad. Így mély levegőt vett és minden maradék erejét összeszedve kihúzta magát és a lehető legkomolyabb arccal nézett fel a másikra. Damont megdöbbentette a lány keménysége de ennek semmilyen külső jelét nem adta. Elena határozottságot sugárzó arcán egy apró de gúnyos mosoly is megjelent és nagyon lassú léptekkel kezdett közelíteni a másik fel.
• Akkor most én kérdezek. - mondta ki egyszerűen a lány és egy aprót lépett a másik felé, Damon nem hátrált meg. - Hol van az a Damon akit érdekel, hogy mi van velem, aki megóv mindentől és mindig vigyáz rám, aki megnevettet ha szomorú vagyok, aki segít nekem bármiről is legyen szó, aki feláldozná magát értem... - minden egyes érvnél egy lépéssel közelebb lépett a vámpírhoz - ... aki olyan régóta vágyik rám és türelmes velem, aki... - lépett mostmár egészen közel a másikhoz. - ... aki szeret engem? - tekintetét mélyen a másik izgalmasan csillogó szemeibe fúrta. - Őszintén és tisztán. - suttogta határozottan de halkan a férfinak. Damon arca kemény és komoly lett. Arcizmai megfeszűltek és úgy válaszolt.
• Az a Damon nincs többé. - mondta ki határozottan, majd néhány másodpercnyi szünet után egy apró, gúnyos mosollyal a szája sarkában folytatta. - És mivel rajtam múlik, nem is lesz többé. Elena nem lepődött meg a szavak hallatán, tudta, hogy nem számíthat most másra a férfitól de nem is akarta feladni a harcot. Bízott abban, hogy amit érez , az igaz, és ha az, akkor be is tudja most bizonyítani. Így még közelebb hajolt a vámpírhoz és hangjában enyhe kéjelgéssel kérdezte a következőt:
• Szóval most nem érzel semmit? - nézett a másik szemébe majd száját apróra nyitva tekintett le a másik ajkaira és ismét visszavezette tekintetét az azúrkék csillogás világába.
• Nem. - válaszolt röviden Damon, de a lány közelségétől mintha egy kicsit megingott volna bene az a fene nagy keménység és önuralom. A férfi is észrevette magán gyengeségét ezért tekintetét elkapta a lányétól egy pillanatra, hogy ki tudjon zökkeni a másik közelségéből. Elena széles vigyorra húzta a száját és úgy faggatta tovább a másikat.
• Tehát most bármit csinálnék, bármit tennék ... - hagyott egy kis szünetet. - ... Te nem éreznél semmit sem? - kérdezte és íncselkedve húzta magasabbra egyik szemöldökét.
• Így van. - Damon nem adta meg magát egy könnyen, szilárdsága áttörhetetlennek tűnt. - Kikapcsoltam az érzéseimet. - rántotta meg az egyik vállát és gonosz mosollyal az arcán folytatta. - Nincs szükségem rájuk. Elena aprót bólintott úgy nézett rá, mint aki színlelve próbálja elhinni a másik szavait, de egyszerűen nem megy. Magában egy nagyobb nevetési áradatot is elfojtott, tettetve , hogy hisz a férfi minden egyes szavának.
• Tehát, ha most... - kezdte kissé ziháló, kéjes hangon a lány suttogni a másiknak szinte az ajkaiba a forró szavakat, aminek hatására Damon arcáról rögtön lefagyott a mosoly és helyébe egy kissé rettegő, bátortalan, megfeszült arc került. - ... ha most megcsókollak, akkor nem fogsz érezni semmit sem? - vetette fel a kérdést Elena és szemeit egy pillanatra lehunyta, ajkát néhány milliméterre a másikétól résnyire nyitotta és egy alig hallható nyögés hagyta el vágyakozó száját. Damon nagyot nyelt és úgy tekintett a lány szenvedélytől duzzadt ajkaira. Úgy nézte a rózsaszínes húspárnákat mintha megbabonázták volna Őt.
• Semmit sem... - suttogta erőtlenül, gyengéden a lánynak és szemeit lassan hunyta le.
• Akkor jó. - mondta szinte elhalóan a lány, széles mosollyal az arcán, majd végleg átszelve az utolsó milliméternyi távolságot is maguk között tapasztotta ajkait a másikéra. Damon pálcélja ebben a pilllanatban repedt meg és szinte hallható csörgéssel zuhant és ért a padlóra. A lány két tenyere a férfi erős, izmos mellein pihent, míg Damon kezeit szépen lassan rakta Elena csípőjére. A csók hasonló volt az első, verandás csókjukhoz. Még nem játszottak sem az ajkak sem a nyelvek örömtáncot, csak egymás puha érintését élvezték alig 15 másodpercig amikor is Elena lassan vált kis az émelyítően édes csókból és húzódott el alig 2 centiméterre a másik ajkaitól. Mindketten becsukott szemmel álltak a másik előtt, homlokukat egymásnak támasztva élvezték a pillanatot. Először a lány nevette el magát halkan aminek hatására a férfi csak széles mosolyra húzta a száját. Még mindig nem néztek a másikra, csak meghitten álltak egymás közelségében mikor is a hasonmás megszólalt.
• Hazug! - és egy apró nevetés után azonnal megcsókolta Damont. Ez a csók volt talán az első igazi csókjuk. Elena kezeit lassan felcsúsztatta a másik nyakába és azt átkarolva fűzte össze őket Damon tarkójánál, míg a vámpír kezét körbefonta Elena dereka körül és úgy vonta magához egyre közelebb a lányt.

Eddig tart úgy igazából. A címhez, hogy hű legyen, ez az igazi vége, de a kőkemény Delenások kapnak még egy kicsit :

Percekig csókolózhattak. Ajkaik heves, mégis szenvedélyes táncot jártak egymással. Már többször azt hihette volna az ember, hogy vége lesz a csóknak, de akkor valamelyikük megint újult erővel és vággyal, előről kezdte az egészet. Elena hol a másik tarkóját és nyakát simogatta, hol pedig erőteljesen markolt bele annak mélyfekete , dús hajába. Damon kezei sem tétlenkedtek. A csók alatt bejárta Elena egész hátát, a nyakától, a lapockákon át, egészen a derekáig, sőt egy hevesebb pillanatban, tenyerét a lány fenekén finoman és izgatóan végighúzva markolt abba bele. Elena ekkor nevetett bele hangosan a csókba és húzódott el úgy a férfitól, hogy kezeit a nyaka körül összekulcsolva hagyta. Damon széles vigyorral az arcán kapott volna ismét a lány ajkai után, de csak egy gyors szájra puszit kapott majd Elena kissé csalódott de boldogsággal átitatott arccal szólalt meg.

• Mennem kell. - mondta szomorúan a lány és egy újabb gyors puszit nyomott a másik ajkaira.
• Hazudsz! - felete nevetve Damon és ismét a lány után kapott szájával, majd közelebb húzta magához. Elena hangosan elnevette magát a férfi mondatán, de megadóan egy rövidebb csókba belekezdett vele ismét.
• Neeem, most tényleg. - mondta mosolyogva és vállánál fogva messzebb tolta magától a vámpírt. Damon nem szólalt meg, csak kiskutyaszemekkel bámulva a másikra próbálta rávenni Elenát a maradásra. - Ne nézz így rám! - szólt neki nevetne és egy aprót boxolt a másik vállába, majd teljesen elengedve Őt, fordult meg a táskájáért.
• Hová mész? - kérdezte kíváncsian a férfi és a lány mögé sétálva finoman átkarolta Őt hátulról és úgy bújt hozzá. - Elkísérlek. - ajánlkozott fel lelkesen. Elena hangosan felnevetett majd táskáját vállára rakva fordult szembe a másikkal és ölelte át újra annak nyakát.
• A lányokkal van egy kis elintéznivalóm. - mondta és egy gyors csókot adott Damonnak. - Úgyhogy nem jöhetsz! - mondta viccesen és kezeit a másik vállára tette. - Csajbuli!
• Oh..oh.oh ... hát pont EZÉRT kell mennem. - válaszolsz csibészes mosolyával a vámpír és Elena melleire nézett majd ismét megkereste a lány szemeit.
• Nem! - vágta rá határozottan a lány, de hangja nem keménységet hanem szeretetet sugallt. - Ha végeztem hívlak, oké? - kérdezte érdeklődve a lány és kedvesen nézett a másikra. Damon aprót bólintott majd elengedve a lányt elállt előle, hogy távozni tudjon.
• Rendben, én a Grillben leszek Rebekával. - mondta egyszerűen , fejét lehajtva, hogy Elena ne láthassa meg széles vigyorát. Válaszként nem érkezett más csak egy hatalmas ütés a mellkasába. -Áuu!! - kiáltott fel nevetve.
• Azt próbáld meg! - mondta neki vigyorogva a lány, de komolysággal a hangjában. - Akkor később. - köszönt el a lány és egy utolsó rövid csókra még visszafordult a férfi felé majd sietős léptekkel, boldogságot sugározva hagyta el a házat.
• Máris késő!! - ordított Damon hangosan a lány után, majd elégedetten, őszinte boldog mosollyal huppant le a kandalló előtti fotelba.